Szeged jó hely. Tudtuk ezt már persze, mi irigyeltük a szegedieket a Tisza miatt, szegedeiek meg minket a Mecsekért. No de jól is van ez így. Csabi a tervezett induláskor még szügyig benzinben, hála a robogójának. Késve indulás, buszban Üvegtörők ( szar a magyar szinkron, nézzétek angolul, de Hazel O' Connor időtlen és bájosan ronda, mint az angol nők, érthető az angolok kolonializációs törekvése; "Faszom marad Angliában, mondják a gyarmatosítók és jobbra el...) majd Stones-Shine A Light ( Keith a 90-es években az anyjára hasonlított, manapság már a nagyanyjára, de jól áll neki bakker). A kellemes kora esti súrolófények és némi GPS rásegítéssel kedélyesen érkezünk a Kálmány Lajos utcába, ahol Gábor és Peti fogad bennünket, és a lassacskán fullházasodó Jazz Kocsma. 10 perc alatt beállunk, Gábornak le is esik az álla, hogy szólhat ennyi idő alatt valami ilyen jól. 10.15-ig játszhatunk, ahogy hallottuk volt már gond a szomszédokkal. A klub asztalokkal tele, és nem igazán volt hely a rongylábazóknak, ez nekünk furcsa is volt, mivel a Stereora már a második szám után táncolnak. Mi lepődtünk meg legjobban, hogy mennyire üt a koncert, azzal együtt, hogy mindenki ült ( kivéve a farmerjakós legényt, meg a gyevi bírót ). Működtek a dalok, jó fej volt a közönség. Elhívtam egy volt kollégámat, Csabit, aki elmondása szerint már évek óta nem volt koncerten, és most jött rá, hogy ez milyen jó buli, és a francnak nem jött rá erre előbb. Be Jewish, záródal, rövid csevej, csócsa a valahol megmaradt csirkecombokból, elbúcsúz, bepakol, le a Tiszára, ahol egy újdonsült szegedi horgászbarát Pécsre vágyódik, be az autóba, Peter Sellers, Pink Panther, majd ájulás, még átszüremlik az űszómédanszé meg mazsa mazsom. Ilyen nagyon régen volt, alfa állapotból vissza, kinyitom szemem és Pécs tábla. Tényleg, Szeged jó hely. Pláne a Jazz Kocsma. Sor bezár.
képek: Hédi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése