2009. június 29., hétfő

Fishing On Orrfű, és a PANKKK not dead, 06. 18.









Idén jól kezdődött a már 2. életévébe lépő FOO fesztivál ( a címben természetesen indokolt két rö betű, lásd alant két sorral... ), nekem legalább is, idézem a FOO fórumoldalán a hírt "A nulladik napon a Quimby dumagépe Varga Líviusz megmutatta, hogy mennyire jártas a horgász mesterségben is, ugyanis baráti csevej közben a Fesztiválunk Off program felelőse orrába sikeresen beledobta a keszegező horgot csontival ( csalikukac ), és damillal együtt., ahogy kell. Munkatársunk rögtön le is tesztelhette, milyen szakszerű az orvosi ellátás a FOO-n, mivel egy Lidocainos injekció és jó adag Betadin segítségével meg is szabadították Barnát a nem kívánt piercingtől.
Úgy tűnik jó buli lesz ez a három nap."
( lásd 1. kép )

Több új színpad létesült a fesztiválon, pl. az Alexandra színpad, ahol csütörtök este játszott a Stereo elsőként ( Boriszt, a bárzongoristát nem számítom, aki hallotta, tudja miért ). A zenei csemegéért bizony küzdeni kell, testvérek, a galamb nem röpül a szánkba, de ha röpül is, csak annak röpült, aki megtalálta az amúgy festői környezetben, ám a világvégén túl elhelyezkedő színpadot ( számos haldoklót találtunk a dobtetőhöz vezető úton, alig hallhatóan tudatták, hogy ők bizony elindultak YS koncertre, de feladták a cél előtt ). No de aki célba ért, annak jó zene és finom rozé volt a jutalma. Kori, Ádi, Zozo, és Csabi épp Berlinből jöttek vissza, ahol az EU úri közönségének játszott a Singas. Kori új Fendert próbált, Csabi új bőrt növeszt a kezére, ugyanis má megen meggyűlt a baja egy kétkerekűvel, most épp angyalszárny keresés közben állt fejére a velocipéddel, és a második fotó tanúsága szerint ezt a jobb keze erősen bánta is ( és némelyik gyorsabb tempójú YS szám is ).

Mivel az idén is van még PANKK, hirteleny fel is vettünk egy-két dalt. és pályáztunk is egyet az első lemezhez jutás reményében. Kukkold meg az idei felhozatalt!

Barna

Jazz Kocsma, Szeged, 06. 12.






























Szeged jó hely. Tudtuk ezt már persze, mi irigyeltük a szegedieket a Tisza miatt, szegedeiek meg minket a Mecsekért. No de jól is van ez így. Csabi a tervezett induláskor még szügyig benzinben, hála a robogójának. Késve indulás, buszban Üvegtörők ( szar a magyar szinkron, nézzétek angolul, de Hazel O' Connor időtlen és bájosan ronda, mint az angol nők, érthető az angolok kolonializációs törekvése; "Faszom marad Angliában, mondják a gyarmatosítók és jobbra el...) majd Stones-Shine A Light ( Keith a 90-es években az anyjára hasonlított, manapság már a nagyanyjára, de jól áll neki bakker). A kellemes kora esti súrolófények és némi GPS rásegítéssel kedélyesen érkezünk a Kálmány Lajos utcába, ahol Gábor és Peti fogad bennünket, és a lassacskán fullházasodó Jazz Kocsma. 10 perc alatt beállunk, Gábornak le is esik az álla, hogy szólhat ennyi idő alatt valami ilyen jól. 10.15-ig játszhatunk, ahogy hallottuk volt már gond a szomszédokkal. A klub asztalokkal tele, és nem igazán volt hely a rongylábazóknak, ez nekünk furcsa is volt, mivel a Stereora már a második szám után táncolnak. Mi lepődtünk meg legjobban, hogy mennyire üt a koncert, azzal együtt, hogy mindenki ült ( kivéve a farmerjakós legényt, meg a gyevi bírót ). Működtek a dalok, jó fej volt a közönség. Elhívtam egy volt kollégámat, Csabit, aki elmondása szerint már évek óta nem volt koncerten, és most jött rá, hogy ez milyen jó buli, és a francnak nem jött rá erre előbb. Be Jewish, záródal, rövid csevej, csócsa a valahol megmaradt csirkecombokból, elbúcsúz, bepakol, le a Tiszára, ahol egy újdonsült szegedi horgászbarát Pécsre vágyódik, be az autóba, Peter Sellers, Pink Panther, majd ájulás, még átszüremlik az űszómédanszé meg mazsa mazsom. Ilyen nagyon régen volt, alfa állapotból vissza, kinyitom szemem és Pécs tábla. Tényleg, Szeged jó hely. Pláne a Jazz Kocsma. Sor bezár.
szöveg: Barna
képek: Hédi

2009. június 1., hétfő

Moravica-Topolya koncertek, avagy babot babbal, meg ilyenek



Jó kis hétvégénk volt Vajdaságban, ahol a moravicai Cafe Club-ban, és a topolyai Panta Rhei-ben lépett fel a Stereo. Moravicán kiderült, hogy Csabi bátyja ( vagy apja? ) ott él ( első fotó ), vagy már olyan fejlett Délvidéken a klóntechnika, hogy nem okoz problámát a dobos duplikáció. Azután megtaláltuk Pancsó Tatában ( második fotó ) , a helyi Flack banda énekes-basszistájában Hendrixet, Robert Plant-t, James Brown-t egy személyben. Állat hang, még hogy nincs reinkarnáció!!!. Egy kis közös énekolás a Good To Be Bad-ban, onnantól a hangulat 200 fokon.
Reszpekt Pancsó, Tóni, Dia. Kori, Ádám el egy kis dráva bringázásra ( bájsziköl, bájsziköl!!! ), többiek még 5-ig nyomtuk a bulit a helyi erőkkel, Zsolti hajnali 3 felé már robotember volt stand by üzemmódban, majd aluszka az autóban, és hazavittünk egy zsoldost a motorháztetőn.
Másnap ( szó szerint ) elénekeljük különféle stílusban a moravicai falunap programját és sírva röhögünk a dekorációs kiskanál kiállításon, reggeli délben ( pljeskovica, mi más? török kávéval ) Szabadkán, majd piacon occsó zokni , naci , meg oridzsinál lakoszt poló vásárlás.
Panta Robi barlang-vár klubját megcsodáljuk Topolyán, habár kevesen vagyunk, de óriási bulit csapunk éjjel 2-ig. Erike, Tünde és még páran átjöttek taxival Moravicáról, hogy megnézzenek bennünket, ami nem kis áldozat, ismerve az ottani viszonyokat. Szót kell ejtenem még a BABról, mert minden helyen vendéglátóink ilyen-olyan formában tették elénk, hálásak vagyunk, emésztő szerveink is állandó mozgásban, ez az igazi Panta Rhei ( szerintetek, mit ettem ebédre ma, hát persze, hogy chilis babot!!! )
Barna